Tavaszi szeretet ünnepek


Tavasszal, amikor a napsugár melegétől a természet új életre ébred, zöldül és virágzik minden, akkor ünnepeljük a legcsodálatosabb ünnepet, Krisztus feltámadását. Ezen a csodálatos tavaszi napon, szeretett Istenünk egyetlen gyermeke feltámadásakor ránk ragyogtatta az örök életet.

A másik csodálatos tavaszi ünnep anyák napja. Hasonlóképpen, amikor az anya életet ad újszülött gyermekének. Elsőként az anyai kezek örömmel, nagy szeretettel ölelik át újszülött gyermeküket, Isten ajándékát. Minden hívő anya tudja, hogy Istentől kapta gyermekét, drága ajándékként, akinek a nevelésével felelős Isten előtt.

Gyermekeinknek látniuk kell a szülők életében az erős Istenhitet, hogy jó példával megértessék gyermekeikkel Isten akaratát, Isten iránti szeretetét. Ugyanúgy a szülők iránti szeretetet és tiszteletet, sőt mindenki iránt, hogy szívükbe vésődjön egész életükre.

Mindenkinek már kisgyermekkorától időskoráig van lehetősége arra, hogy örömmel ünnepelje anyák napját, megköszönje az anyai szeretetet, gondoskodást. Az édesanya a legszebb szó a világon, az anyai szeretet a legnagyobb a földön. Még akkor is, ha az anya már nincs életben. Ez az anya iránti szeretet halálunkig folytatódik.

Olvastam egy régi történetet. A prédikátor meglátogatja halálosan beteg ismerősét. Azzal a szándékkal ment hozzá, hogy elmondhassa bizonyságtételét az üdvösségről, Jézus Krisztusról. Sajnos a beteg nem akarta meghallgatni. Ekkor a prédikátor arra kéri a beteget, hogy hadd énekeljen el neki egy éneket. A beteg ebbe beleegyezik. A prédikátor énekel Jézusról, és a mennyről. A beteg nagy érdeklődéssel figyeli, majd így szól: hol tanulta, és kitől ezt az éneket? A beteg arca átváltozott, arcán folytak a könnyek. Engem anyám kisfiú koromban erre az énekre tanított, és biblia magyarázatokat is hallottam tőle.

De sajnos elmúlt az élete, elfelejtve édesanyja szeretetét, a jó nevelést. De most a halálos ágyán élete legnehezebb órájában visszagondolva az anyai szeretetre megpuhult kemény szíve. Sírva, megbánva bűneit imádkozott, és könyörgött Isten bocsánatáért, kegyelméért.

Én hiszem, hogy szeretett Istenünk megbocsátott bűnös fáradt lelkének, amely feltámadt halálos ágyán és megkapta bűnei bocsánatát. Isten nem feledkezett el róla.

Az anyai szeretet sem maradt gyümölcs nélkül. A kereszten a mi drága Megváltónk szeretete elhangzott a Golgotán: „Atyám, bocsásd meg nekik.”

Újhelyi Margit

Felülről való bölcsesség kell!

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!

Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben.

Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek”Jak. 3:13–18.

Nem tudom ti is így találjátok-e, de én az elmúlt hónapokban nap mint nap egyre több magukat bölcsnek és értelmesnek, sőt gyakran magát a TÖBBIEKNÉL értelmesebbnek tartó, vagy MINDENKINÉL bölcsebbnek mondó emberrel találkozom: szomszédságban, munkahelyen, újságokban, tv-ben, rádióban. Az általuk előadott bölcs gondolatok, tervek, az egyedüli megoldásnak mondott ötlethalmazok mögül mindig felsejlik a saját önző érdekük. Az igében említett szelídségnek nyoma sincs bennük, sőt: mindenkinél hangosabban, erőszakosabban hirdetik, hogy csak ők tudják a kiutat, ők a megoldás egyedüli tudói. Megoldást tudnak a körülöttük, a szomszédságukban élők életére, a cég, az ország, vagy egyenesen az egész világot szorongató gondokra, problémákra.

Egyre nehezebb magunkat függetleníteni az ilyen gondolkozásmódtól, viselkedéstől.

Az ige szerint az igazán bölcs SZELÍDSÉGGEL teszi a dolgát.

Az előbbi hozzáállás mit szül? A „Nehogy már a másik bölcsebb legyen nálam” irigységét, a „Hozzám kell igazodnia mindenkinek” típusú viszálykodást, az „Én jobban tudom” kérkedést és hazug képmutatásra, csak a látszat fenntartására koncentráló bölcsességet.

Jakab egyértelmű ítéletet mond az ilyen gondolkodásról: „földi, testi és ördögi”. Nem igazán dicsérni való magatartás, ami zűrzavart és további gonosz tetteket, bűnöket eredményez.

A „felülről való”, tehát Isten szerinti bölcsesség ellenben: „Először is tiszta”: tehát egyenes, jó szándéktól vezérelt.

„Békeszerető”: szemben az előbb említett viszálykodó bölcsességgel.

„Méltányos”: vagyis igazságos.

„Engedékeny”: a békességet a saját akaratnál előbbre tartó, „irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes”.

„Nem részrehajló”: vagyis elfogulatlan, nem saját érdeket kereső, igaz ítéletet hozó.

„És nem képmutató”: vagyis amit tesz, nem valamilyen hátsó, hazug szándékból teszi.

Az előző felsorolásból nekem az is egyértelmű, hogy csak tiszta és jó szándékból teremhetnek jó gyümölcsök az életünkben. Az igazság gyümölcse a jutalma az ilyen bölcsességnek.

Vizsgáljuk meg magunkat, melyik bölcsesség vezérli napjainkat?

Kérjük Isten segítségét, hogy hívő életünket óvja meg a viszálykodó, irigykedő, kérkedő földi, testi „bölcsességtől”.

Isten szabadítóként tud segíteni bennünket ebben is.

Kérjük segítségét a jó gyümölcsök terméséhez.

Adjunk hálát a Szentlélekért, a segítőért, aki bennünk él, velünk van, bölcsességre vezethet!

Ifj. H. Kovács Gábor

Élhetek a lehetőséggel

„…Tőled az Isten már többet vár!

Várja, hogy szolgálj, amíg lehet!

Ki tudja meddig tart életed?!”

Egy régi ifjúsági ének. Én még sokat énekeltem… annak idején…

1989 óta foglalkozom kicsiny gyermekekkel. Már kislány korom óta tudtam, hogy óvó néni akarok lenni. Nekem soha nem volt kérdés a pályaválasztás.

Isten azt a nagyszerű lehetőséget is megadta, hogy saját otthonomban anyukámmal és testvéremmel végezhetem ezt a munkát. Úgy gondolom, hogy ez egy másfajta kihívás az élettől, mintha munkahelyen dolgoznék, kollégákkal. Abból a szempontból is óriási lehetőség, hogy szabadon hirdethetem az örömhírt. A munkám egyben a szolgálati területem is. A gyermekek nagy többsége ugyanis nem keresztény családból jön. Nagyon ritkán fordul elő, hogy esetleg mégis.

Tehát, mivel szabadon szólhatnak az evangéliumi énekek, történetek, igék, nagyon nagy öröm a számomra, hogy így telhetnek a mindennapjaink a gyermekekkel. Azonban ez nagy felelősséget is von maga után. Valóban látható-e az életemen Isten dicsőségének fénye, érezhető-e a szeretet, öröm? Erre a válasz a szülőktől érkezik néha: „Itt mindig olyan békesség van… Te olyan nyugalmat árasztasz… látom a mosolyából, hogy szereti a gyerekeket… stb.” Ezek apró visszajelzések. Magvető vagyok. Nem tudom mi lesz a gyerekek sorsa, hogy mire fognak emlékezni abból, amit nálunk hallottak. De hiszem, hogy Isten szava igaz. Péld. 22:6. „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Hiszem, hogy esőről és növekedésről Isten tud gondoskodni az életükben. Ezért imádkozom is értük. Engem Isten erre választott ki, pont erre a munkára rendelt az emberek közé, mert mindannyiunknak fontos feladata van ezen a földön.

„Ujjongj…, aki nem szültél, örvendj, aki nem vajúdtál…” Ézs. 54

„…fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved.” Ézs. 60.

És én ujjongok, örvendek, repes a szívem, mert Isten irgalmas kegyelme által élhetek a lehetőségekkel, amit ad!

Szalai Ildikó

Ne legyünk gyávák!

Ezékiel 3-ban az őrállói felelősségünkről olvashatunk, arról hogy kötelessége minden embernek, aki már elfogadta az Úr Jézust Megváltójaként Ő róla bizonyságot tenni azoknak, akik még a sötétben vannak, akik még nem ismerik az Urat. A Bibliában egyéb helyeken is, a  Kol. 1:28 vagy a 2Tim 4:2-ben olvashatunk arról, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Az Úr Jézus arra tanít bennünket a Máté 5:16-ban, hogy nekünk kell ragyogni a sötétben.

Hívő emberekként abban hiszünk, hogy egykor majd az Úr Jézussal leszünk az örökkévalóságban, hogy visszajön értünk. Ugyanakkor abból az álomból, melyből a Sátán nem akarja, hogy felébredjünk, csak az Úr Jézus ereje által tudunk felébredni. Ha valaki már felébredt a bűnből, és átadta magát Istennek, akkor nem szabad tétlenül végig néznünk azt, hogy a körülöttünk élő emberek továbbra is a sötétségben maradjanak, hanem igenis nekünk kell őket felrázni ebből.

Mindenkit arra bíztatok, hogy merjünk beszélni másoknak a kegyelemről, hogy ne legyünk gyávák, mert a gyávák, ahogy a Jelenések 21:8-ban is olvashatjuk, nem léphetnek majd be a Mennyországba. Merjünk beszélni arról, hogy a Mennyország még minden ember előtt nyitva áll, de ez a kegyelmi idő nem tart örökké.

Hochbaum Tamás

 

Imádkozzatok értünk

Kedves Barátaink, köszöntünk benneteket Tóalmásról, az Élet Szavától. Nagy öröm számunkra látni és bizonyságot tenni Isten jóságáról, amit már ebben az évben is tapasztalhattunk. Az Élet Szava egy nemzetközi ifjúsági misszió, amelynek igen sokfelé szolgálata van. Ennek ellenére nem csak teljesen a mi missziónkal vagyunk elfoglalva, hanem minden év januárjában van egy missziós konferenciánk, amikor egy másik misszió munkája áll a középpontban, amely szintén hatékonyan próbál embereket elérni az evangéliummal. Ilyenkor meghívjuk az adott évre kiválasztott missziónak a képviselőit, akik előadást tartanak a munkájukról, és célul tűzzük ki, hogy nem csak imádkozunk értük a következő hat hónapban, hanem anyagilag is támogatjuk Őket. Ebben az évben a Menedék Alapítványt hívtuk meg a január 23–25.-ei hétvégére. A konferencia során diákok és munkatársak kitűztünk egy célt, hogy a WOL Élet Szava a következő hat hónapban legalább kétmillió forinttal fogja támogatni helyi, önkéntes felajánlásokból a Menedék Alapítványt és imádkozni fog a misszió munkájáért. Az utolsó összejövetel végén miután összegyűjtöttük a felajánlási szelvényeket, a felajánlás végösszege 2 136 000 forint lett. Ez az áldozat kész felajánlás igazán meglepte a Menedék Alapítvány vezetőjét, mert tudta, hogy a legtöbb embernek nincs sok keresete itt a misszióban, a diákoknak pedig egyáltalán nincs semmi. De az Úr munkálkodik közöttünk, amint Őt szolgáljuk, és nagy kiváltságnak tartjuk, hogy részt vehetünk az Úr munkájában itt Magyarországon.

A Biblia Iskola diákjai a munkatársakkal együtt aktívan részt vesznek különféle evangelizálási alkalmakon, a hét folyamán. Béla is részt vesz az utcai evangelizációs csoport munkájában Budapesten. A csoport többek között rajztáblát használ az emberek figyelmének a felkeltésére, hogy az evangéliumot megosszák velük. Azután személyesen is beszélgetünk azokkal, akivel csak lehet az Úr Jézus Krisztusról. Sok tragikus élettörténetnek lehetünk szem- és fültanúi. Egy-egy alkalommal több száz evangéliumi traktátust osztunk ki a járókelőknek. A cél minél több embert elérni az evangéliummal és Krisztushoz vezetni.

Nagy öröm látni a Biblia Iskola diákjainak lelkesedését az evangélium ügyében, de még nagyobb öröm látni azt, amikor valaki megnyitja a szívét, és Krisztushoz fordul, és reménységet talál egy új életre az Úr Jézus Krisztusban való hit által. Már a második éve folytatjuk a missziót a Reménység nevű dráma csoportunkkal. A cél hogy középiskolás korú fiatalokat elérjünk az evangéliummal egy élő drámai előadás által, amelynek címe Reménység egy új életre. Az Isten csodálatos ajtókat nyitott ezen keresztül állami középiskolákba, ami a korábbi ötven évben lehetetlen volt.

Az elmúlt néhány hétben több előadásunk is volt. Két héttel ezelőtt 450 diák látta előadásunkat Vácon. Az előtte levő héten 180 diák Budapesten. Az elmúlt héten pedig úgyszintén legalább 500 diák látta és hallotta az előadásunkat Budapesten a Károlyi Mihály Gimnáziumban.. Kérünk, hogy imádkozzatok nyitott szívekért, hogy mindenki, aki eljön megnézni ezt a drámát, megtérjen és eljusson az igazság megismerésére. Sokszor meg vagyunk lepődve egy-egy előadás után, hogy milyen sokan vissza maradnak, hogy beszéljenek velünk arról, amit láttak és hallottak…

A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Csak az örökkévalóságban lesz nyilvánvaló, hogy mi volt az eredménye ezeknek az alkalmaknak, engedelmeskedve a nagy missziós parancsnak, és hányan fognak ezért üdvösségre jutni, mert hallották az evangéliumot.

Mi tudjuk, hogy az Isten igéje nem tér vissza üresen és elvégzi mindazt, amit akar az emberek életében. Mi hisszük, hogy a ti imádságaitok és az az anyagi áldozat, amivel valaki is támogatja ezt a missziót, és a mi munkánkat nem hiábavaló. Egy napon majd fogtok találkozni emberekkel az Isten országában, akik az Élet Szava Misszió munkáján keresztül hallottak az evangéliumról.

Ezért kérünk benneteket, hordozzátok az Úr előtt imában ezt a missziót, hogy az Úr hatalmasan munkálkodjon általunk, hogy sokakat az üdvösségre vezessünk. Béla a technika oldalán segíti a dráma csoport munkáját a színpadi lámpák kezelésével és vezeti az egyik kisbuszt a színhelyre. Az Élet Szava Kastély felújításával kapcsolatos tervek és engedélyeztetések folyamatban vannak, és Ildikó is dolgozik azon, hogy minden ezzel kapcsolatos hivatalos ügyintézés minél előbb kész legyen. Ebben az évben lesz felújítva a kastély, és az év végéig be kell, hogy fejeződjenek a munkálatok. A munka igen nagy, mert fel kell újítani az egész tetőszerkezetet, a külső vakolatot, az egész fűtésrendszert az egész területen, és az ablakokat. Kérjük, hogy imádkozzatok azért, hogy

– minél előbb megkapjuk az engedélyeket, hogy kezdődhessenek a munkálatok,

– hogy találjunk megbízható vállalkozókat, akik képesek elvégezni a munkát az év végére,

– hogy senkit ne érjen baleset az építkezés alatt,

– hogy az Úr munkája akadály nélkül haladjon előre az építkezések alatt is.

Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik imádkoznak értünk és már eddig is segítettek és támogattak agyagilag bennünket. Hála Istennek, hogy ezen keresztül már elértük 54%-át a szükséges anyagi támogatásunknak.

Imádkozzatok még azért is, hogy az Úr rendelje ki azt, ami hátra van.

Kérünk, hogy imádkozzatok az egészségünkért is, mert a lélek kész, de a test sokszor erőtlen. Ildikónak meg kell műteni mindkét lábfejét a jövő hónapban, mivel sok fájdalmat okoz neki a járás. Imádkozzatok, hogy hamar és jól felépüljön a műtétből, és hogy az Úr adjon bölcsességet az orvosoknak, hogy mindent a lehető legjobban tegyenek.

Tóalmáson egy 40 m2-es lakásban lakunk a tábor területén. Imádkozunk egy nagyobb otthonért, ami vendégfogadásra is több lehetőséget nyújt, mivel sok vendég jár errefelé a világ minden tájáról, és a diákjainknak is, akik közül sokan nagyon távol vannak otthonuktól, öröm egy-egy estét velünk tölteni. Most is sokszor vannak vendégeink, de a létszám, akiket fogadni tudunk egyszerre elég korlátolt. Imádkozzatok azért is, hogy az Úr vezessen bennünket ebben a dologban is.

Béla és Ildikó

Igyekszem engedelmes lenni

1991-ben kerültem a gyülekezetbe, amikor szolgálati helyemet kutatva kerestem a Menedék Alapítvánnyal a kapcsolatot. Az elején még azt terveztem, hogy visszamegyek Temesvárra, és ott alakítom ki saját szolgálatomat. (Hasonló szolgálatra Romániában akkor még nem volt precedens.) Elkezdtem tanulni a Menedék Alapítvány munkatársaitól, és később a Baptista Missziói Főiskolán (majd a Baptista Teológiai Akadémián). Ez a tanulásom kiegészült mind azzal, amit a Budafoki Baptista Gyülekezetben tanultam és tanulok. A Menedéken belül szolgáltam a Fiú Otthonban először, mint bentlakó önkéntes, a Segítő Kéz irodában végeztem ügyfélfogadást, lelki tanácsadást, kijárva az utcákra, végeztem utcai szociális munkát, étel- és ruhaosztást. Mivel az önkéntesi időszakban, egy nyomdában dolgoztam, az ott szerzett tapasztalatokkal 1994 januárjától a Menedék Alapítvány kiadványainak a nyomdai gondozását is végeztem. 1996 szeptemberében vettem át a Mamás Otthon vezetését, amit 2000-ig végeztem, amikor átadtam egy olyan testvérnőnek, aki nálam sokkal eredményesebben tudta irányítani ezt a szolgálatot. A Menedéken belül több terület van (budapesti, bodrogi, kiskunmajsai), és azon belül még több intézmény (Budapesten pld.: Tea Klub, Fiú Otthon, Mamásotthon, Segítő Kéz iroda).

A Budapesti terület logisztikai vezetője lettem, ami által az itt működő intézmények vezetőit segítettem abban, hogy az anyagi, fizikai és infrastrukturális működés biztosítva legyen az adott lehetőségekhez képest. Több pályázat lebonyolításában vettem részt, kisebb-nagyobb beruházások lebonyolításában, karbantartási és felújítási projektben. Ezekkel párhuzamosan bútor, ruha, és élelmiszer felajánlásokból segítettem számos budapesti családnak, költözésben, életterük kialakításában. Sok adományozó céggel alakítottunk ki tartós kapcsolatot, aminek eredményeként egy pár éven keresztül 150 száj napi ellátását tudtuk biztosítani, háromszori étkezés alkalmával. Budapesten a Fiú Otthonban 12 főt, a Mamásotthonban pedig 30 főt részesítünk gondozásban, tanácsadásban, és nyújtunk számukra valamilyen szintű védelmet. Kiskunmajsán a Menedékvárosban volt olyan időszak, amikor 126-an éltek. 2008 szeptemberétől pedig új működési engedélyt kapott a hajléktalan ellátás a működő Családok Átmeneti Otthona mellé, így várható, hogy rövid időn belül megint 100 körül lesz az ellátottak létszáma. A Menedékvárossal kapcsolatban anyagbeszerzéssel, adományok és felajánlások szállításával segítettem, és segítek. Lelkileg feladatomnak látom a Menedékváros gyülekezetének segítését. Minden hónap utolsó vasárnapjára felkérek valakit az itthoni gyülekezet szolgálattevői közül, aki elmegy és igei illetve, más lelki szolgálattal vesz részt az ottani istentiszteleti alkalmon. Ha nem sikerül senkit meggyőzni e szolgálat fontosságáról, vagy ha valaki visszamondja, akkor én megyek, hogy ne legyen kimaradás, mert az ottani testvérek nagyon számítanak ránk minden hónap utolsó vasárnapján. Ők úgy tartják, hogy a Budafoki Baptista Gyülekezethez tartoznak, és igényt tartanak arra a háttérre, amit ez a gyülekezet tud nyújtani. Ezt próbálom segíteni.

A Menedék Alapítvány szolgálatának kialakulásában nagy jelentősége volt a Tea Klub létrejöttének. Egy ilyen alkalomra jöttem el először, és ez lett számomra döntő abban is, hogy melyik gyülekezethez csatlakozzak. Mert ahol van egy ilyen nagyszerű misszió, ahol a „csövest” ilyen szeretettel fogadják, és rám se mondják azt, hogy: „mit akarsz te …”, akkor ott van igazán lelki élet, lelki érettség, van szeretet. Akartam ehhez a gyülekezethez tartozni. Otthonommá vált. Igaz, hogy nem csatlakoztam egyik házi csoporthoz sem, de a szolgálati lehetőségekből igyekeztem, hogy ne maradjak ki. Bekapcsolódtam a kórházmisszióba. Barbarics Lajos bácsi volt, aki bevezetett először a Tétényi úti kórházba, majd a Kútvölgyi kórházban vezettem az alkalmakat 2 éven keresztül, minden hónap 3. vasárnapján délutánonként, 2001–2002-ben, és akkor lett vége, amikor a kórház vezetése már semmilyen helyet nem volt hajlandó biztosítani erre a célra.

1997 óta tagja vagyok a Magyar Evangéliumi Börtönmissziónak, ahová nem csak a Menedék „klientúrájából” bekerült fiatalemberek látogatására nyílt lehetőségem, hanem a Nagyignác utcai Intézményben fogva tartott román ajkúak között is volt lehetőségem elmondani az evangéliumot. Ide az intézmény parancsnoka szokott alkalmanként behívni elsősorban tolmácsolni, de rendszeresen vittem be keresztyén irodalmat a könyvtárukba, illetve ruhákat is, ami a fogva tartottak között került szétosztásra. 2004 szeptembere óta tagja vagyok a Gedeon Társaságnak, és a kerületi iskolákban végzek rendszeres bibliaosztást azzal  a céllal, hogy minden gyerek, és ez által a felnövekvő generáció találkozhasson Isten Igéjével, amiről maga Isten azt ígérte, hogy nem fog visszatérni dolga végezetlenül.

Jelenleg a Menedéknél végzett munkám a Tea Klub működése által kapcsolódik a Budafoki Baptista Gyülekezethez. Nem csak amiatt, hogy az Isten Háza egyik vagy másik termében tartjuk a klub alkalmakat, hanem mert ide hívjuk az embereket. Munkatársaim jelenleg: Sinka Gábor gitárral, Verebesné Banka Ida és Böszörményi Ági a gyerekek tanításában. Alkalmanként van még pár menedékes munkatárs, aki segítőként részt vesz az alkalmakon. Minden alkalommal hirdetjük Isten evangéliumát (2009 januárjától két csoportban: felnőttek és gyerekek), és hirdetjük a gyülekezet rendszeres alkalmait. Rendszeresen segítem azokat, akik elfogadják a meghívást, hogy akár gyerekekkel is ott lehessenek vasárnaponként időben az istentiszteleti alkalmakon.

Az a tapasztalatom, hogy vannak olyan személyek, akik valamilyen sértődés miatt vagy pletyka miatt már nem járnak a gyülekezetbe, de a Tea Klubra néha eljönnek. Örülök, hogy van velük kapcsolódási pontom. Igyekszem lelkileg támasz lenni számukra és imádkozva figyelem, hol tudok nekik segíteni a helyreállásban. Hiszem, hogy a ruha, élelmiszer, vagy egyéb fizikális segítségen túl környezetünkben embertársainknak a legnagyobb segítséget akkor adhatom meg, ha életem tükrözi Isten szeretetét, és a szám megvallja és dicsőíti Őt. Ezekben igyekszem engedelmes lenni, és botránkozás nélkül való lelkiismerettel élni Isten és az emberek előtt.

Kedves Testvérem! Kérlek, imádkozz azért, hogy Isten megáldja a törekvéseimet.

Molnár Tivadar

 

Egy autólopás története

Pár héttel ezelőtti szombaton, hajnali öt órakor a rendőrség ébresztett bennünket. Azzal jöttek, hogy ellopták az autómat, egy taxis látta, amint egy parkoló autónak ütköztek vele, és aztán elmenekültek, otthagyták.

Férjemmel együtt beültünk a rendőrautóba és elvittek bennünket a helyszínre. Családi háza előtt parkolt le valaki és az ő autójának ütköztek az enyémmel. Nagyon meglepett a történés, ugyanakkor megörültem az autómnak. No, a látvány nem volt nagyon szép. Eltörték az ülést, amit lehetett kiiktattak, nem működött, minden csupa-csupa sár. Ami a legproblémásabb volt, hogy a munkahelyi leveleket, iratokat is elvitték belőle. (A hazahozott munkát elvégeztem, beraktam egy dobozba és az autóba tettem, letakartam, majd viszem az intézetbe.) A parkoló autó tulajdonosa a jelenlétünkben értesült a történtekről. A rendőrök elmentek azzal, hogy meg kell várnunk a bűnügyi helyszínelőket, addig nem nyúlhatunk semmihez.

Akkor hajnalban még nagyon hideg, fagyos idő volt. Föl-alá sétálgattunk és gondolkodtam a történteken. Amíg mi békésen alszunk, az én kis kocsimat illetéktelenek használják. Miért pont egy kis Polskit! Még soha nem fordult elő velem, velünk ilyen eset. Alig tudtam magamhoz térni. Mi lesz velem autó nélkül? (Hegyen lakunk, nehézkes a közlekedés.) Mi lesz az iratokkal, kihez kerültek? És egyre jöttek a miértek. Közben az ott lakó őrizte az autókat és mi hazajöttünk melegebben öltözni, átmelegedni. Ültem forró teával a kezemben és járt az agyam. Majd elővettem a Mai igét, József történetével foglalkozott. Ezt írja: »Gondolj Józsefre! „Ti rosszat terveztetek, de Isten terve jóra fordította azt…” (I.Mózes 50:20.)

Józsefnek a poklot és a börtönt kellett megjárnia, hogy eljusson a palotába. Lássuk, mit tanulhatunk tőle:

Fejleszd magadat a holtidőben! A panaszkodás nem segít, amikor igazságtalanságot vagy nehézségeket élsz át. Panaszkodás közben nem tanulsz. Minden tapasztalatnak van tanulsága. Jegyezd meg, és válj erősebbé! Ha az élet földre sújt téged, gondoskodj róla, hogy a térdedre döntsön. Így imádkozz: Uram segíts, hogy ezeket a nehézségeket az érettséghez és a jellemhez vezető lépcsőfoknak tekintsem. Adj nekem türelmet, hogy kivárjam, amíg Te nyitod ki az ajtót, mivel az igazi előrelépés Tőled származik. Segíts nekem emlékezni, hogy egy célból lettem megáldva; hogy áldás legyek mások számára. Ámen.«

Elmosolyodtam, itt a „holtidőben”. Honnan tudta Isten, hogy ezen a napon nekem erre lesz szükségem, ráadásul nem is az aktuális hónapot, napot olvastam. Összefagyott kézzel kinyitottam valahol a „Mai Ige „áhítatot, a fentiek álltak benne. Hát persze, hogy tudta, hiszen a világmindenség URa, aki tudta, hogy szükségem van a fejlődésre, az erősödésre… És csak csodálni tudom az én URamat, hogy annyira kegyelmes hozzám, hogy megerősít, gondja van rám, hogyha már a nehézségek földre sújtanak, akkor ne hasaljak el, hanem a térdeimen végezzem.

Majd visszamentünk az autóhoz, megjöttek a helyszínelők, elvégezték a dolgukat, és azt mondták, haza lehet vontatni az autót, mert biztosan nem indul el, hiszen már kb. 6-7 órája van rajta az ’állandó gyújtás’ (kikötötték, vagy hogy mondják). Beültem az eltörött, elfekvő ülésre és elsőre indult az autó, hazamentem vele.

De itt még nincs vége a történetnek, mert Isten nem végzett fél munkát! Az eset után 3 nappal egészségügyi sétára indultam. Miután ezt a dolgot nagyon nehezen, illetve nem tudtam kiverni a fejemből, arra gondoltam; lakik pár utcával arrébb egy taxis, megnézem, hátha itthon van a kocsija, megkérdezem, nem ő volt-e a bejelentő, egy köszönettel azért tartozom neki is, ha így van. Közben magot rágtam, a héját csak nem dobom el az úton, inkább az útfélre. (!?) Bedobtam egy bokros részre. Mit gondolsz, mibe koppantak meg a héjak? – A kocsimból elvitt dobozban! Megmeredtem, megdörzsöltem a szemem, azt hittem csak képzelődöm, mert ez töltötte ki a gondolatom. Nem mertem hozzányúlni, hátha felébredek, és más a valóság. De jól láttam. A dobozba minden, ami hiányzott a kocsiból (iratok, kormányvédő, üléspárna, egyéb) berakva, és az autószőnyeggel gondosan letakarva. Hazatelefonáltam a férjemnek, jöjjön és segítsen hazavinni a találmányt. Csodák-csodája, hogy az elmúlt napok esőzései ellenére minden száraz volt a dobozban, Hát persze, hiszen a Mindenható Isten az esőnek is az ura, és minden maradék nélkül megvan!

Ugye, nem végez Isten félmunkát?!

Aztán megint eltelt pár nap, javításra készültem vinni az autót. Előtte azért illenék nagyjából kitakarítani – gondoltam. Ahogy vakartam le az odaragadt, száradt sarat az ülésekről és mindenhonnan, ez fakadt ki belőlem: „URam, én eddig nem akartam tudni, hogy kik bitorolták ezt az autót, de most kifejezetten szeretném, ha megismerhetném őket, hiszen azt gondolom – ha mélyen is – mégis csak van bennük valami jó érzés és ezt el is mondanám nekik.

Tegnapelőtt megjött a lezáró határozat, hogy megszüntetik az eljárást, mert ismeretlen a tettes. Persze az jutott eszembe, hogy emberek előtt igen, de nem úgy Isten előtt, aki mindent tud és lát. Ha teheted, kérlek imádkozz az „ismeretlenekért”! mert: „Ti rosszat terveztetek, de Isten terve jóra fordította azt…” (I.Mózes 50:20.)

Horváthné Márta

Lakásvadászat

A párommal, Árpival több, mint 1 éve házasodtunk össze, azóta kisebb-nagyobb hullámokban keressük első fészkünket.

Amikor neki kezdtünk, még az sem volt tisztázott, hogy hol szeretnénk, mekkorát és mennyit tudnánk rászánni. Persze, mondhatjuk, hogy így nehéz megtalálni az „igazit”.

Nekünk elég sok idő kellett ahhoz, hogy felmérjük a helyzetünket, és ne nyújtózkodjunk tovább, mint a takarónk ér. Az első alkalommal, amikor komolyan elszántuk magunkat, hogy megtaláljuk álmaink lakását, a keresgéléssel párhuzamosan heteket töltöttünk azzal is, hogy minden banktól bekérjük a lehető „legjobb” hitellehetőségeket. Na, ezen a ponton, mikor már papírhalmok alatt elemeztük az anyagi helyzetünket, egyhangúlag megszavaztuk, hogy ezt legjobb lenne elkerülni, ugyanis az általunk gondoltnál lényegesebben rosszabb konstrukciókat ajánlottak. Így aztán a lakásméret, legalábbis a maximális méret nagyjából tisztázódott.

Azóta megismertem a 11. és a 22. kerület összes eladó lakás kínálatát, ami méretben vagy árban megfelelt az elképzeléseinknek. Itt a probléma a VAGY volt, hiszen, amit önerőből ki tudtunk volna fizetni, az ici-pici volt, ami méretben megfelelőnek tűnt, az megfizethetetlen volt számunkra.

Bíztam abban, hogy Isten kirendel nekünk egy fészket, ami a „lehetőségeinkből” fedezhető, de a hónapok során egyre nehezebb volt töretlen lelkesedéssel és kitartással keresni úgy, hogy legtöbbször kevésnek bizonyult a megtakarított pénzünk.

Tavaly karácsony-szilveszter környékén kicsit több időnk jutott egymásra Árpival, így átbeszélhettük töviről hegyire a lakáskérdést, eddig ugyanis sokszor éreztem úgy, hogy egyedül evezek a csónakunkban. (Mivel a párom nem látott reális lehetőséget a vásárlásra, nem volt túl aktív résztvevője a keresgélésnek.) Hála Istennek sikerült egységet kovácsolni a kettősünkből, mára ő is cselekszik, támogat, arról nem is beszélve, hogy Isten azóta még látványosabban munkálkodik értünk.

A  lakásnézések  során  sok  mindenkit  használt  arra,  hogy  számunkra információkat  juttasson.  Például  a  11.  kerületben,  Albertfalván  van  egy rész,  ami  hasonlít  egy  kis  „aprajafalvára”,  nagyon  hangulatos  környék,  kicsi  házakkal  és  előkertekkel.  Árpival  elmentünk  arra  sétálni  és  szórólapokat  ragasztgattunk,  hogy  ezen  a  környéken  szeretnénk  vásárolni.  Beszélgettünk  minden  környékbelivel,  arra  járóval,  amiből  kiderült,  hogy  eladó nincs,  de,  nem  is  nagyon  ajánlják,  mivel  szinte  az  összes  vizesedik.  Ebből én csak annyi konklúziót vontam le, hogy körültekintőbben kell majd választani, és tavasszal terveztem egy újabb szórólapozást. Téves következtetést vontam le…, nem telt bele 2 hónap és egy lakásnézés során az eladó mesélte, hogy nekik is rossz tapasztalataik voltak azokkal a kisházakkal, valamint az ingatlanos is szeretett volna lebeszélni minket. Egy ingatlanközvetítő???? A legtöbbjük sajnos elsősorban eladni szeretne, mindegy, hogy milyet… Tehát leírtuk „aprajafalvát”.

Az elmúlt hetekben már másodszor láttunk egy lakást, amiről én nagyon remélem, hogy az „igazi” lesz. A második, ami mindkettőnk tetszését elnyerte, és első, amire mindkettőnk szülei is áldásukat adták. Ez nekünk nagyon sokat jelent, mert bár elsősorban nekünk kell, hogy tessen, mivel mi fogunk ott lakni, mégis megnyugtatóbb, hogy a tapasztaltabbak is látnak benne fantáziát, ugyanis jócskán fel kell újítani.

Nagyon szeretek tervezni, így mondhatni, hogy a felújítási elképzeléseim már megszülettek. Mondjuk ez minden potenciális lakás esetén megtörtént, remélem ezúttal kivitelezésre is lesz lehetőség.

Köszönjük az imákat! Úgy érzem, hogy Isten meghallgatta Őket, és kérek mindenkit, hogy ne hagyjon fel vele, még ugyanis bármi történhet, hiszen nincs a nevünkön a lakás.

Babus Barbara

Hihetetlenül értékes idő

Tanítványság tanfolyam gyakorlójaként, részem lehet: bibliatanulmányozásban, igevers tanulásban, közösség gyakorlásában, megoszthatjuk egymás terheit, és tanít arra is, hogy az Úrtól kapott megtapasztalást és az ő igéjét hogyan tegyem bizonysággá  az olyan emberek számára, akik még nem ismerték meg az ő kegyelmét.

Nemrég kaptunk egy feladatot a tanítványság tanfolyamon, hogy írjuk le azt, amire az elmúlt időszakban Isten tanított, illetve rámutatott az életünkben.

Azt hiszem, ami hosszú ideje végig kísért engem, azok a párkapcsolatokról szóló dolgok voltak, és a társ, akit majd Isten ad mellém. Egy olyan eltorzult világban növekszünk, amely egyre inkább a párkapcsolatok utáni vágyat próbálja felerősíteni bennünk fiatalokban, és nincs ez másképpen a keresztényekkel sem. Mint minden velem egy idős fiatal, én is elgondolkodtam rajta, hogy vajon mikor jön el az az idő, amikor megismerem a társamat, és vajon Isten tényleg a hozzám legjobban illő embert adja-e majd? Elég sokáig foglalkoztatott ez a dolog, talán jobban is, mint kellett volna. Megtérésem előtt, 14–15 éves tiniként kezdett ezekre a dolgokra orientálódni a figyelmem, amit igazán a média és a körülöttem élő világi barátok erősítettek fel. A 2 Timótheus 4:12 ezt mondja: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” Hangzott el az ifjú szolgák felelősségéről szóló vasárnap délelőtti Istentiszteleten, ami egy kitűnő válasz volt arra, hogy hogyan kellett volna meglátni akkor a dolgokat.

Kicsit később, megtért keresztényként a meglátásom már javult, de még mindig nem volt az igazi. Próbáltam igazán Istent helyezni az életem középpontjába, és lassan már olyan görcsösen koncentráltam arra, hogy az ő akaratát teljesítsem az életem ezen területén is, hogy észre sem vettem, és a saját meglátásom került előtérbe. Nem is olyan egyszerű ez az Istennek való engedelmesség.

Elolvastam egy nagyon jó keresztény könyvet Joshua Harristől, amely ráébresztett többek között arra is, hogy ez az idő, amíg fiatal vagyok, egy hihetetlenül értékes idő: Isten nem akarja, hogy haszontalanul töltsem. Rámutatott arra, hogy ez egy olyan időszak, amikor minden figyelmemet rá szentelhetem. A vele való kapcsolat megerősítésére fordíthatom anélkül, hogy ez alatt az idő alatt bárki is, vagy bármiféle kapcsolat is elvonná a figyelmem őróla.

Békességet adott az Úr, hogy az életem más területein is fokozatosan kiépítette a teljes bizalmamat őbenne.

Legyen ez egy egész apró, vagy nagy problémám, fordulhatok hozzá imádságban, és ő nem hagy magamra, nem fordul el tőlem.

Máté 21:22 („És mindazt, amit imádságban, hittel kértek, megkapjátok.”)

Elekes Noémi

 

Megértett igék

Tanítványság-tanfolyamosoknak tettem fel a kérdést: Volt-e olyan ige mostanában, amely nagyon meghatározó volt. Néhány választ szeretnék megosztani a Bétel olvasóival is.

 

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” János 15:7.

Azért választottam ezt az igeverset, mert nagy ígéretet tartogat magában, azt írja „bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek”. Ezt az ígéretet úgy tudom elnyerni, ha oda figyelek Isten Igéjére és megtartom őket. Az életben vannak időszakok, amikor nehéz a Szentírásra figyelni és megtartani, de ekkor jut eszünkbe, mit is rejt valójában ez a vers. Nehézségek bármikor akadhatnak, de ha Istenre figyelünk a próbák után megkapjuk jutalmunkat.

Az ige megmaradást én nem csak arra értem, hogy fontosabb részek eszünkbe jutnak, hanem arra is, hogy a vasárnap délelőtti Istentisztelet is megmarad a fejünkben, mert ha nem tudunk figyelni az igére nincs értelme elmenni. Tehát ha megmaradunk őbenne, akkor ő teljesíti a kéréseinket.

Sherylin

Ami engem mostanában leginkább foglalkoztat, az sokkal inkább egy gondolatkör köré csoportosul és nem egy Ige köré.

Leginkább ebben az Igében tudnám összefoglalni: „A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

(Mt 5:15–16.)

Mostanában több igehirdetésben is visszaköszönt ez a dolog, amiket hallgattam a gyülekezetben vagy az interneten. „Parkolópályán van-e” a keresztyén életem, tapasztalom-e az evangélium igazságát, megélem-e a mindennapjaimban.

Ha egyértelműen nemmel válaszolnék, úgy gondolom, az nem lenne igaz – különösen amióta elkezdtem ezért imádkozni. De emlékszem arra az időre, amikor elindultam ezen az úton, és elkezdtem „kipróbálni” az Ige igazságait egy-egy döntéshelyzetben. Azt éltem meg, hogy az Úr elővette az életem dolgait, egyiket a másik után, mint ahogy a tananyagban halad előre egy kisdiák. Ha egy dolgot megtanultam, akkor vettük a következőt. És aztán történt valami évekkel ezelőtt, ami mélyen megrendített, és a legalapvetőbb értékeimet is meg akarta kérdőjelezni bennem, és ettől kezdve a korábbi tanulási folyamat mintha megváltozott volna. Ez persze egy nehéz „feladat” volt, amelyre minden erőmet összpontosítanom kellett. Mégis úgy gondolom, hogy valami alapvetően változott meg. „Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog”. Amikor elkezdtem valakiért imádkozni, hogy tapasztalja meg a dolgaiban, munkájában, kapcsolataiban az Úr jelenlétét, hogy megérthesse az imádságaira kapott válaszokat – egyszóval legyenek megtapasztalásai, akkor az imádságom önmagammal is szembe állított, önmagamat is meg kellett vizsgálnom…

Évek óta élek keresztyénként, és a családom már megszokta, imádkozom értük, de beszélni nem tudok (vagy nem merek?) …és ugyanez igaz a munkatársaimra is. Magam számára is szükségem van arra, hogy döntéshelyzetekben elém jöjjenek az Igék és meg tudjam élni, de azokért, is akik látják az életemet, mégsem jutott el hozzájuk az evangélium.

Tünde

Az utóbbi időben a Máté evangéliuma 22. rész volt az az ige, aminek nagy jelentőséget tulajdonítottam, habár sokszor hallottam, de most értettem meg végre a jelentőségét.

Egy nehéz ige, nem egyszerű megérteni, de könnyen lehet rajta átsiklani. Jézus egyetlen példázatban nagyon sok mindent elmond, de én most csak egy részletre térek ki. Jézus megadja mindenkinek a lehetőséget az üdvösségre, és nem elég csak meghívottnak lenni, sőt az sem elég, ha a meghívásnak eleget teszünk, ennél sokkal több kell… egy ünneplő ruha… mindhárom feltételnek meg kell felelni. Az első az adott, a második feltételért is néha meg kell küzdeni, és a harmadik feltétel az, amit csak az Úr Jézus kegyelmével lehet elérni, mert az embernek egyedül esélye sincs rá.

Mikor gyerek voltam, annyira könnyűnek tűnt a keresztény élet, de csak most tapasztalom, hogy minden pillanatban mennyire oda kell figyelni az élet legapróbb mozzanatára is. Mindennap felvenni a keresztet és követni Jézust, menni előre akkor is, ha mindenkiben és mindenben csalódunk. Mindennap megkérdezni megvan-e a fehér ruhám?  Én  naponta szeretném azt válaszolni, hogy igen megvan Isten kegyelméből és mérhetetlen szeretetéből.

Klaudia

Az a kérdés is elhangzott: Hogyan tapasztalták meg személyes életükben azt, hogy a „teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített”…

A tanításra tudok egy konkrét példát: úgy 2-3 évvel ezelőtt az Élet Szava tóalmási nyári táborában nyaraltam, és a barakkban nem volt mindenki keresztény. A lényeg az, hogy az egyik világi fiú nagyon ellenállt a tanácsadók szavainak, és mindennek az ellentétét tette, persze senki sem szerette, és mindenki piszkálta és csúfolta, egyszóval kinézték a barakkból. Én sem tettem másképp, míg az egyik Istentiszteleten (egész héten a Jakab levelével foglalkoztunk) arról volt szó, hogy ne legyünk személyválogatók. Attól fogva már nem bántam úgy azzal a fiúval, hanem igyekeztem szeretettel fordulni ahhoz a fiúhoz. Egyébként ezen a héten kedveltem meg Jakab levelét, mivel több tanítást is kaptam ezen a héten. A feddésre is biztos tudnék konkrét példát mondani, de momentán egy se jut eszembe, és nem szeretnék abba a hiába esni, hogy esetleg a történet eltérne a valóságtól.

Talán amit a tanításhoz írtam, abban az esetben mind a négy: a tanítás, a feddés, a megjobbítás és az igazságban való nevelés is benne van. Mert az Úr megfeddett azért, hogy nem az Ő akaratát tettem, megjobbított azzal, hogy megértette velem az Ő akaratát, igazságban nevelt, mert az Ő szeretetét adta nekem, hogy ezután szeretettel tudjak fordulni, nemcsak ahhoz a fiúhoz, hanem az egész barakkhoz (egyébként a barakkban az egyik legidősebb fiú én voltam, és talán ezzel jó példát tudtam mutatni a többieknek). A tanításhoz tudok még példát, ugyanebben a táborban ugyanakkor azt a tanítást is kaptam (szintén a Jakab leveléből), hogy ügyeljek arra, mit mondok, mert nagy fegyver a nyelv, és bizony adódtak alkalmak, amikor nem tudtam türtőztetni magam, de a Isten megtanított arra, hogy a számat ne hagyja el bomlasztó beszéd. Azon a nyáron sokat tanultam és ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak.

Szavari Ferenc

 

Emlékképek

„Énekeljetek új éneket az Úrnak…” (96. zsoltár)

Az éneklés Isten dicséretének különös, lélekemelő kifejezése, akár énekelünk, vagy hallgatjuk mások éneklését. Természetesen akkor, ha szép tiszta hangon szól, hát ha még hangszerkísérettel.

„A kitelepítés után a (budafoki) gyülekezetben nagyon kevesen maradtunk. Két fiatal leány, Konrád Teri és Molnár Ida, a kis gyülekezet örömére megtanult harmóniumozni. Országunk baptistái és sokak által nagyra becsült Beharka Pál testvér fiatal lelkesedéssel, fáradhatatlanul járt ki Budafokra, tanította Terikét és Idát, akik már harmóniumkísérettel nagyon szépen énekeltek duettet, Terike szoprán, Ida alt szólamban. Mi, gyerekek, ámulattal hallgattuk őket. A két nagylány pedig bennünket énekeltettek (Magdi, Rózsi, Curi, Márti), a kistestvéreink pedig a tőlünk hallott énekeket próbálgatták több-kevesebb sikerrel. Édesapánk Istent dicsőítő hangszere a hegedű volt, szinte már kicsiny korban elraktároztuk az énekek dallamát.

Később egy testvérpáros jött Karcagról Budafokra – Harangozó Mihály és Pali – ők vezették a bibliakört sok-sok énekléssel. Ezek még ma is ismert kis gyermekénekek, mint például:

– A pataknál oly jól érzem magamat

– A legjobb hű barát Jézus enyém

– Sok picinyke vízcsepp tengert is betölt

– Mint kis mécs, a hitem ég

– Sorakozni jöjjetek kicsi katonák

– De szeretnék szálló madár lenni

– Hogy Jézus juha vagyok (ezt az éneket Márti húgom 4 évesen nagyon kedvesen énekelte. A szomszédok sokszor kérték „énekeld Márti a „Jézus juhát”, amiért süteménnyel jutalmazták.)

– Itt van újra a karácsony ünnepe

– De szépen cseng nékünk a mennyei hír

– Csilingelő harangocskák

– Ott künn egy jászolban.

Nagyon mozgalmas volt az életünk. Édesapánk gyakran fogta a hegedűjét, két-három nagyobbacska lányát, és mentünk ismerősökhöz, ahol énekeltünk, és ő elmondta, hogy Kinek és miért éneklünk. Így hívogatott a gyülekezetbe.

Édesapánk főnöke nagyon büszke, „kemény nyakú” ember volt. A felesége rákos betegségben sokat szenvedett. Apukánk megkérdezte, hogy tehetne-e látogatást. A hegedűt, Magdit és engem vitt el hozzájuk. Amikor beléptünk a helyiségbe, ahol a néni feküdt, jajgatást és nyögést hallottunk. Apukánk beszélt néhány szót, de a jajgatás elnyomta a szavakat. Majd elkezdett hangosan imádkozni, és ez alatt a néni elhallgatott, és még énekeltünk is. Sajnos a bácsi nem tért meg, de megenyhült. (Ezeket a helyzeteket nem lehet, és nem is akarom elfelejteni.)

Hajdúböszörményből Nagytéténybe költözött egy idős bácsi, Székelyhidi Lajos, két lányával, Hajnalkával és Erzsikével. Hajnalka kb. 24 éves lehetett. Agydaganattal műtötték, és sajnos meghalt. Erzsike már kb. 40 éves volt. A bácsi, hogy ne kelljen kétszer Budafokra jönni (főleg a lépcsők miatt) nálunk ebédelt vasárnaponként. Nagyon kedves, intelligens idős ember volt, s nagyon tisztán magyarázta az igét. Ezt a bácsit nagyon kedveltük, sok mulatságos történetet mesélt nekünk a falujában történtekről és az ő gyermekkoráról. A jelenléte áldás volt.

Tamás öcsém, amikor 3 éves volt, én 15 voltam, együtt énekelt velünk, nagyobbakkal boldogan és nagyon hangosan, hogy: „Mint kis mécs a hitem ég, soha el ne aludjék… béka alá nem teszem (béka = véka), Jézus nékem mindenem.” Mi nagyobbak meg fulladoztunk.

Amiket leírtam, csak az 50-es évek végéig volt. Azután jöttek sorban a családok: Puskásék, Nagyék, Goronék stb. Ez már egy új fejezet a gyülekezetben, mint ahogyan a kitelepítés előtt is egészen más volt. Isten különös kegyelme, hogy a megfogyatkozott létszámú kis gyülekezetet megtartotta. Hiszem, hogy az alapító elődeink sok szenvedése és imái is ott sorakoztak az Úr előtt, és Istennek gondja van az ő népére! Legyen áldott örökre!

Körmendiné, Rózsika