“…Íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

( Lk.2,10 )

“A legszerényebb körülmények között született, mégis az eget betöltötte az angyalok éneke. Születési helye egy istálló volt, mégis egy csillag több ezer mérföldről vezette oda a gazdag és nemes férfiakat, hogy hódoljanak neki. Születése ellentmondott az élet törvényeinek, halála ellentmondott a halál törvényének, nincs nagyobb csoda, mint az Ő születése, élete, halála, feltámadása és tanítása.”

Sok szeretettel kívánom mindenkinek, hogy a karácsony igazán Róla szóljon: hogy az ünnepet megelőző rohanás, sütés-főzés, vásárlás, takarítás ne takarja el a lényeget; hogy az ajándékok sokasága között el ne felejtsük, hogy az igazi ajándék Ő maga; hogy az ünnepi asztalnál készítsünk helyet Neki is!

Kívánom, hogy az ünnepet az Ő jelenléte tegye áldottá, meghitté és varázslatossá!

Kriszti

A három fa legendája

Réges-régen, távoli vidéken, sűrű erdővel borított domb tetején állt három fa. Ahogy a szél borzongatta leveleiket, maguk közt álmaikról, reményeikről suttogtak.

Az egyik fa így szólt: „Ha majd egyszer kivágnak, kincsesláda szeretnék lenni! Minden oldalamat gyönyörű faragások díszítik, és sok ezüstöt, aranyat, drágaköveket tarthatok majd!”

A második fa így folytatta: „Én hajó leszek. Hatalmas tengereket fogok bejárni! Az én fedélzetemen mindenki biztonságban érezheti magát, királyokat és királynőket szállítok majd. A Föld széléig vitorlázok!”

A harmadik fa is megszólalt: „Én az erdő legnagyobb, legegyenesebb fájává növök fel. Ahogy rám néznek az emberek a dombtetőn, közben Istenre gondolnak, akihez az én ágaim közel lehetnek. Az emberek mindig emlékezni fognak rám!”

Teltek-múltak az évek. Egy napon favágók jöttek az erdőbe. Egyikük végigmérte az első fát, és így szólt: „Ez elég erősnek néz ki. Egy asztalos biztos szívesen megveszi majd!” Hozzáláttak, hogy kivágják. A fa boldog volt, mert azt gondolta, biztosan kincsesláda készül majd belőle.

A második fához érve az egyik favágó felkiáltott: „Ezt nézzétek! Micsoda törzse van! Ezt egy hajóácsnak adjuk el!” A fa boldog volt, mert úgy hitte, álma valóra válik: hatalmas hajóként ringatózhat a tengeren.

Ahogy a favágók a harmadik fához értek, szegény teljesen megrémült. Hiszen ha kivágják, vége az álmainak! De az egyik favágó éppen őt választotta. Hatalmas fejszecsapásokkal el is kezdték vágni.

Ahogy az első fa az asztaloshoz érkezett, az asztalos munkához látott, és etetőjászlat készített belőle. Nem lett kincsesláda, oldalát nem díszítették szép faragások. Egy istállóba állították, és kincsek helyett szénával töltötték meg. Bizony, nem erre vágyott! A második fát szétfűrészelték, de nem hatalmas tengeri vitorlás, hanem egyszerű halászbárka lett belőle. Reményei, hogy királyokat, királynőket szállíthat, szintén szertefoszlottak. A harmadik fából pedig egyszerűen csak gerendákat készítettek, és egy sötét pajtában hagyták. Csendben teltek az évek, és a három fa régen el is felejtette, mi mindenről álmodott.

Történt egyszer, hogy pont abba az istállóba, ahol az első fa jászolként szolgált, egy fiatal házaspár érkezett. Éjszaka megszületett várva-várt gyermekük. Jó lett volna bölcsőbe fektetni, de csak egy szénával telt jászol állt ott. Belefektették hát a babát. Hirtelen fényesség ragyogott fel a sötét éjben, angyali énekszó hallatszott, majd pásztorok csoportja állt megilletődve a jászol felett. Később messziről érkezett bölcsek rakták eléje gazdag ajándékukat, melyet a gyermeknek hoztak. És az első fa ekkor úgy érezte, hogy mégis teljesült az álma. Hiszen a világ legnagyobb kincsét e napon éppen ő tarthatja!

Jó néhány év múlva egy tó partján néhány férfi szállt abba a halászhajóba, amit a második fából készítettek. Egyikük annyira fáradt volt, hogy rögtön le is feküdt, és elaludt. Mikor már a tó közepén jártak, hatalmas vihar kerekedett. A fa attól félt, nem lesz elég erős ahhoz, hogy az embereket megvédje. A férfiak is megrémültek, és felébresztették alvó társukat. Ő felkelt, és ennyit mondott: „Hallgass, némulj el!” Abban a pillanatban elült a vihar. Ekkor értette meg a második fa, hogy reménye valóra vált, hiszen deszkáin a legnagyobb királyt hordozhatta!

Nem sok idő telt el, s egy pénteki napon a sötét pajtából előhozták a gerendákat, amiket a harmadik fából készítettek. Az egyiket egy töviskoronás férfi vállára fektették. Csúfolódó tömeg kísérte a városból a domb tetejére. Ott a gerendára szögezték a férfit, hogy kivégezzék. Milyen szörnyű! A fa szinte iszonyodott önmagától. De mikor eljött a vasárnap, a fa megértette, hogy a legnagyobb megtiszteltetés érte: Istenhez olyan közel volt, amennyire egy fa csak lehet! Hiszen Jézus Krisztust feszítették rajta keresztre. A fa vágya teljesült, mert az emberek mindig emlékezni fognak rá.

Ő minden, amire szükségem van

Valamivel több mint egy éve hogy bemerítkeztem s ebben az egy évben történtekről szeretnék egy pár gondolatot leírni. A bemerítkezés körüli időszak nagyon élmény dús volt, megtapasztalni Isten szeretetét a megtérés örömét csodálatos. Abban az időben az életem több területen is rendezett volt. Lett olyan munkám, amit örömmel végeztem és jól éreztem benne magam, új, értékes és jó emberekkel ismerkedtem meg és lettek a barátaim és a családban is minden békés volt, izgatottan vártuk a második unokahúgom érkezését. Úgy éreztem, hogy a megtérésemmel az életem egy jobb irányba terelődött és boldog voltam, hogy jól mennek a dolgok.

De ez az állapot nem tartott sokáig. Tavasszal megszűnt a munkám, ez által az anyagi helyzetem is elég siralmassá vált. Nem nagyon sikerült normális munkát találnom utána, ezért sajnos el kellett adnom az autómat is, mert nem tudtam fenntartani. Jelenleg a szüleim vállalkozásába segítek be, mert ott most szükség van rám. Nem álmaim munkája, de legalább van. A családomban is elég nagy változások lettek. A szüleimnek magukhoz kellett venni a beteg nagymamámat, ami nagyon megnehezítette az egész család életét. A nagymamám nagyon súlyos és előrehaladott szellemi leépülésben szenved. Nagyon nehéz vele nap mint nap, sokszor nem tudja hol van és mi kik vagyunk, és egész napos ellátásra szorul. Ez nagyon sok konfliktus helyzetet teremt a családban, türelmetlenebbek vagyunk egymással, mert ez szellemileg mindenkit erősen leterhel. Mivel a munkánk miatt szinte egész nap együtt vagyunk, én is aktív részt vevője vagyok ennek a nehéz helyzetnek.

A rossz dolgok és a csalódások itt nem értek véget… Nagyon sok nehézségem és mélypontom volt még több területen, de ezeket most nem szeretném részletezni. Úgy gondoltam, hogy a hívő élet sokkal nehezebb, mint a nem hívő. De minden nehéz helyzetben éreztem azt, hogy Isten szeret, gondot visel rólam, és hogy nem hagy magamra. Minden mélységből úgy hozott ki, hogy a végén hálás voltam azért, hogy belekerültem, mert nagyon sokat tanított nekem az alatt és mindig egy jobb útra terelt. Lehetőséget kaptam pár olyan szolgálatra családban, barátoknál, ifjúságban, amikben nagyon jól éreztem magam, és örömmel tettem, mert tudtam, hogy ezekkel Istent szolgálom.

Egyre jobban kezdtem megérteni, hogy mi miért történik. Rájöttem arra, hogy azért nem kapok jó állásajánlatot, mert abban az időben a szüleimnek nagy szükségük volt rám és egy állandó munka mellett nem tudtam volna nekik segíteni. Volt néhány olyan konfliktus helyzetem egy-egy emberrel, amik által később sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Megértettem azt, hogy próbára vagyok téve, és csak úgy tudok növekedni lelkileg ha, felismerem és megcselekszem Isten akaratát.

Úgy érzem, hogy a mélységek által sokkal állhatatosabb lettem és sok türelmet tanultam. Rájöttem, hogy a nehézségek azért vannak az életemben, hogy megerősödjek a hitemben és belássam azt, hogy ezekben a helyzetekben Ő minden, amire szükségem van.

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”(Zsolt 46:11.)

Tudom, hogy bízhatok benne, hogy Isten a legjobbat szánja nekem és úgy, ahogy advent időszakában várakozunk, úgy várom reménykedve én is, hogy azokat a dolgokat, amik nehezek, és kilátástalannak tűnnek, Isten úgy fordítsa jóra és megoldódjanak, hogy örömöm és békességem legyen bennük.

Azt olvastam Isten igéjéből: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:7)

Ezekkel a gondolatokkal a szívemben kívánok mindenkinek: Áldott Békés Karácsonyt!

Szeles Krisztina

„…az övéi nem fogadták be…”

János 1:11-13.

Talán mindnyájunk életében adódott olyan helyzet, amikor nem fogadtak be minket. Olyan helyzetben, amikor hivatalos ügyben jártunk, vagy orvosi segítségre szorultunk. De a legrosszabb, amikor testvéreink, rokonaink nem fogadnak, ez esik a legrosszabbul.

Amikor József ennivalót vitt testvéreinek, akik apjuk nyáját legeltették, és irigységből elvetették, és eladták őt rabszolgának Egyiptomba, mert nem fogadták el őt. IMóz. 37:12-36.

Ádám és Éva bűnesete után Isten ígéretet adott, hogy elküldi azt, Aki a kígyó fejére tapos, és legyőzi a Sátánt. IMóz 3:15. Isten munkálkodott Izráel népe között törvényei, papjai és prófétái által, akik hirdették a Messiás eljövetelét. Az emberek várták, reménykedtek. De évszázadok múltak évszázadok után, az ígért Messiás nem jött, így az emberek kételkedni kezdtek. Az idők teljességében eljött Isten Fia, Jézus Krisztus a Messiás, a Szabadító a világba.

János apostol írja, hogy Jézus Krisztus az övéihez jött, az Izráel népéhez, akik Isten választottjai, akiknek adatott az ígéret: hogy Júda törzséből fog születni a Messiás, aki a bűn rabságából szabaddá teszi a népet. Jn. 1:11: „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.”

Miért nem fogadták be? Lehet, hogy úgy gondolták királyi palotába, királyi családba születik meg, vagy valami gőgös nagy főpapnál. Lehet, akkor elhitték volna a Messiás eljövetelét. Isten Fia eljött váratlanul, csendesen, szegényen, megaláztatásba, nem volt hely számára a fogadóban, ahol jászolba szalmára fektetve született meg. Lukács 2:7. Ezért nem hittek és fogadták be.

Később Jézus Krisztus Názáretben, a zsinagógában Ézsaiás próféta könyvét felnyitva hatalommal prédikált: Isten ígéretei őrajta teljesedtek be. Ekkor nekitámadtak, és kiűzték a városból, halálra akarták kövezni. Lukács 4:16-30. Nem hittek benne, alacsonyszármazásúnak tartva őt, megbotránkoztak benne. Először testvérei sem hittek benne. János 7:5. Amikor a szamaritánusok falujában nem fogadták őket (Lk. 9:54-56): ‘Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?”‘. De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket (és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba.”

Jézus Gadarában meggyógyít két ördöngöst. Mt. 8:34: „Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.”

Látták az Isten hatalmát, a csodákat, meggyógyított sok beteget, halottakat támasztott fel, még sem fogadták Isten Fiát. Jézus Krisztus mondta: „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Máté 8:20.

Ézsaiás látta Jézus dicsőségét és prófétált felőle, miért nem fogadták Jézus Krisztust. Jn. 12:40-41: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” [Ézs 6,9-10] Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. [Ézs 6:1-4.]” Napjainkban is tudják az emberek, hogy Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten, feltámadt, és felvitetett a mennybe az Atyához, ahonnan jött. Isten bizonyságot tett az Ő egyszülött Fiáról, a világ Üdvözítőjéről, a világ Világosságáról, de vannak, akik így sem fogadják be Őt. Vannak, akik vele járnak, hisznek benne, és vannak, akik könnyelműen veszik a hitet Jézus Krisztusban: Jel. 3:15-16: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” 19-20: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”

Jézus Krisztus üzenete a mostani időkre szól a legjobban. Ez a csodálatos kopogtatás a szívek ajtaján évszázadok óta szól. Hallatszik mindnyájunknak, a kegyelmi idő már nem sokáig tart, ezt látjuk a világ eseményeiből. Szemünk láttára teljesülnek be a próféciák. Látjuk Urunk dicsőséges eljövetelének előjeleit. Olvassuk: 1Tim. 4:1 „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől,”. 2Tim. 3:1-4: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.” Jézus Krisztus kérdezi: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lk. 18:8. Jn. 5:42-43: „…rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.” Ezt mondja a Jézus Krisztus azokról, akik nem hisznek benne.

Sokan szeretnének híres szülők gyermekei lenni. Akik befogadták Jézus Krisztust, azokról mondja Ő: Jn. 1:11-13: „.. .saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Isten gyermekének; az újjászületett embernek páratlan kiváltság, amikor „…eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,…”. Akik hisznek, és befogadták Jézus Krisztust a szívükbe, azoknak van élő hitük, ha van bennük élő hit, akkor cselekedniük kell, mert „..a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” Jakab 2:17.

Istennek tetsző dolog, hogy higgyenek abban, akit Ő küldött. Jn. 6:29: ‘Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”‘ Minden bűn között első, ha nem hisznek Jézus Krisztusban.

Karácsony előtt állunk. Az októberi izraeli utazásom élményei alig halványultak. Bizonyára hozzájárul ehhez az is, hogy a képeimmel sokat foglalkozom. De erről számoltak be volt csoporttársaim is.

Utazásom óta szinte mindig olyan téma jön elő, ami helyszínén jártam. Lelki szemeimmel látom magam előtt a jeleneteket, s látom a helyszínre emelt különféle templomokat, melyeknek célja, feladata a mostani embereket figyelmeztetni a régmúlt eseményeire.

Betlehem, Jézus születésének helye most palesztin terület. Az iszlám hitűek abból élnek, hogy a Születés templomába és a Pásztorok mezejére özönlenek a keresztyén zarándokok. A “legnagyobbat ezekben a hetekben kaszálják”. Neked is van hasznod belőle?

Neked is megszületett Jézus, a világ Üdvözítője? Tud Ő a te üdvözítőd is lenni?

Ha igen, gyere, imádjuk együtt, adjunk Neki hálát, hiszen Ő mindannyiunké, a mi Királyunk!