Mély hála van a szívemben, hogy a Budafoki Gyülekezetben találhattuk meg helyünket. Nagy szeretettel és igazi testvéri elfogadással vettek bennünket körül. Úgy éreztük, hogy lelkiekben és közösségileg is igazi otthonra leltünk.

Nem sokkal csatlakozásunk után azt is megtudtuk, hogy a gyülekezetben házicsoportok műkődnek, és vágytunk mi is egy ilyen kisebb közösséghez tartozni . Párommal együtt egy akarattal nagyon szívesen vettünk részt az alkalmakon.

Sok áldásban volt részünk együttléteinken, mindig az igehirdetéshez kapcsolódóan elmondtuk megtapasztalásainkat, élményeinket. Egymás örömeit és gondjait megismerve hálát adhattunk és kérhettünk Urunktól megoldást mindennapi gondjainkra.

Számunkra ez a lehetőség óriási jelentőségű, értékes lelki élményt jelent. Fontos, hogy gondjaink és problémáink feltárásával, egymáshoz közelebb kerülve tudjuk buzdítani, bátorítani egymást a mindennapi küzdelmekben és harcokban (család, munkahely, gyerekek, szolgálat).

Soha nem fogom elfelejteni azt a vasárnap reggelt, amikor igazán bajban voltam egy súlyos baleset után, valóságosan és egyértelműen átélhettem a hívő közösség buzgóságos imájának erejét, az én Istenemnek kegyelmes lehajlását hozzám, megerősítését és vigasztalását.
„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5, 16)

Minden testvéremet buzdítok, hogy értékeljük és becsüljük meg ezeket a kisebb közösségeket, a házicsoportokat, ha már tartozunk ilyenhez. Ha pedig még nem, szánjunk rá időt, hogy összejöjjünk hívő barátainkkal imádkozni egymásért, mert sok áldás származik belőle. Bizonyságainkkal pedig az Urat dicsőítjük, s épülhetünk is általuk.